Buli a Jancsóban avagy a Portás-hatalom

Az egész úgy kezdődött, hogy finom illatok szálltak be az ablakon. Először nem is tudtam, hogy mi, csak azt, hogy nagyon kellemes emlékeket idéz. Később tudatosult csak, hogy égő fa, tábortűz! Nem értettem, mert errefelé, a Belvárosban nemigen rendeznek kerti partit, nemigen lévén erre alkalmas kert. Aztán, mikor a Férjem visszajött a futásból, mondta, hogy nagyon hangos orvostanhallgatók szédelegnek az utcán, valami buli készül a Jancsóban, végzős orvostanhallgatók búcsúznak, vagy mi. Akkor már dübörgött valami zene. Nem baj, gondoltuk, A SZIN is idehallatszott, kibírtuk, meg abba is hagyták. Meg amikor hetekig javították éjjel a villamossíneket…fáradt ember alszik, oszt jóvan.

Fürdés, vacsora, Fábryban megmutattuk a gyerekeknek Tarics bácsit meg az olimpikonokat, esti mese, alvás.

Nem akarok hazudni, végül is elaludtunk a gyerekekkel.

De éjfélkor felébredtem a dübörgésre. Nem baj, gondoltam, egyig várok, Olaszországban is éjjel egytől van a városkákban a csendrendelet. Hallgatom a diszkózenét. Egyetlen számot ismertem, tudjátok, az „ Az életben nincs már több móka…”. A többit nem. Ezek a számok, ugye nem a relaxációt szolgálják, meg is van a helyük (pl. a SZOTÉ-ban. Nincs is már SZOTE…akkor JATE. Van bennük közös: pincében vannak és nem annyira laknak mellettük). Egyre éberebb voltam. Férjem szobájában csönd és sötétség, ez jó, gondoltam, legalább ő alszik (mint reggel kiderült, eleinte a rendőrség felhívását fontolgatta, majd kibontott egy újabb csomag füldugót). A gyerekek kezdtek mozgolódni. Az ablakot persze nem mertem kinyitni, mert akkor tuti felébrednek a zajra, így meg nagyon meleg volt.

Nem baj, mindjárt egy óra.

Na, végre! Csönd!

Nem lehet igaz, újra elindult!

Jóó, felkelek, eszem egy kis szilvát, úgyis kiment már az álom a szememből. Ekkor kezdett erősödni bennem az elhatározás, hogy felhívom a Jancsót, csak nyugodtan, megkérdezem, meddig tart a buli. Ennyi. Ez volt a terv. De várok még negyed kettőig (már ennyi az idő? Mindjárt kelni kell!!!). Mi lehet a porta száma? Megnézem a neten. De a számítógép abban a szobában van, hol a Férjem alszik! Nem baj, telefonkönyv. Hol van? Van?

Kisebb kutatás után találtam egy 2003-as szegedi telefonkönyvet. Találtam egy számot. Remegő lábakkal tárcsáztam. De mi van akkor, ha megváltozott a koli száma, és most éppen ÉN ébresztek fel egy gyanútlan polgárt?! 3 csöngés után letettem.

Zene dübörög tovább.

Oké, vágjunk bele!

Tárcsázom a számot. Kicsöng. Fölveszik.

ÉN Önök a Jancsó Kollégium portája? (kérdezem bizonytalanul és esetlenül).

PORTÁS Igen. (válaszol egy fiatal férfihang).

ÉN Ööö, én csak azt szeretném kérdezni, hogy Önöknél van ez a buli?

PORTÁS Igen.

ÉN a kihívó hangtól kissé zavarba jövök Éés…mondja, van a gyerekeknek erre engedélyük?

PORTÁS Hölgyem, ez most 50, vagy 100 forintos kérdés volt?

ÉN (mi van?) Nem értem. Mindegy, meddig fog tartani?

PORTÁS Kettőig.

ÉN Kettőig? És van rá engedélyük?

PORTÁS kissé fenyegetően Hölgyeem, ez már az ezer forintos kérdés!!!

ÉN Ne haragudjon, még mindig nem értem.

PORTÁS Figyeljen, hogy képzeli, hogy gyanúsítgathat meg bárkit, hogy a mai világban engedély nélkül bármit lehet csinálni?!

ÉN békülékenyen Én csak azért kérdeztem, mert elképzelhetőnek tartom, hogy 11-ig volt engedélyük, csak elszaladt a ló, jó volt a hangulat…nézze, én is orvos vagyok, nem is vagyok olyan öreg, harminc múltam (33, de mindegy).

PORTÁS Harminc múlt?

ÉN Igen.

PORTÁS Akkor magának nincs 20 éves fia.

ÉN 20 éves még nincs. Nézze, én is buliztam annak idején, nem is olyan régen. Csak azt nem értem, hogy adhattak erre engedélyt, hogy ilyen hangosan…kettőig…munkanapon… Mondja csak, én vagyok az első telefonáló?

PORTÁS Nem. És valószínűleg nem is az utolsó. Mindenkinek megmutatjuk az engedélyt.

ÉN De kinek az engedélyét?

PORTÁS Most próbálom Önnek kultúráltan (sic!) magyarázni,annak ellenére, hogy folyton kioktat (én?! ) hogy van engedély, amit a rendőröknek is meg fogunk mutatni, ha kijönnek. Ugyanis volt már itt egy öreg hölgy és rendőrökkel fenyegetőzött. Kibírom, ráérek, nekem most van a munkaidőm.

ÉN kétségbeesve Ez az, de másnak reggel dolgozni kell menni!

PORTÁS Hát kérem, van ez így ebben az országban (mondja nevetve). Fél kettő, fél órát már csak kibír a család. Kezitcsókolom.