Gyógyító Nők Est 2017. április 25.

Meghívó

A Gyógyító Nőkért Alapítvány szeretettel várja Önt soron következő rendezvényére, a Gyógyító Nők Estre, melyet áprilisban a szegedi Közéleti Kávéház meghívására szerveztünk. Az est témája a gyógyító nővé válás kihívásai. A bemutatkozás kiemelt szereplői, Dr. Barabás Katalin, az Alapítvány kuratóriumi tagja, az SZTE ÁOK Magatartástudományi Intézet egyetemi docense, valamint Dr. Szenes Márta, az SZTE Egyetem Életvezetési Tanácsadó Központ vezetője, a szegedi pszichológus hallgatók gyakorlati képzésének aktív résztvevője. Mindketten a szakma példaképei, hiszen számos gyógyító nőt mentoráltak, és készítettek fel a pályára.

 

Időpont: 2017. április 25. kedd, 18.00 óra

Helyszín: 6722 Szeged, Tábor u. 5. SZTE Újszülött Életmentő Alapítvány Székhelye

 

A rendezvény ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Részvételi szándékát kérjük jelezze a gyogyitonokert@gmail.com email címen április 24-ig!

 

Szeretettel várjuk!

Dr. Papp-Zipernovszky Orsolya, az Alapítvány kuratóriumának elnöke

 

Mi a Gyógyító Nők Est?

 

A Gyógyító Nők Est rendezvénysorozatot a Gyógyító Nőkért Alapítvány munkatársai hozták létre azzal a céllal, hogy megmutassák, miként lehet ma Magyarországon a segítő szakmában dolgozni és emellett nőként és családanyaként, kiegyensúlyozott, egészséges életet élni. Meghívott vendégeink példáján keresztül szeretnénk inspirációt nyújtani az egészségügyben dolgozó gyógyítő nők számára, egyben szeretnénk egy olyan szakmai közösséget teremteni, ahol nem csak a negatív helyzetet és példákat hangsúlyozzuk, hanem praktikus ötletekkel és tanácsokkal, saját történeteink megosztásán keresztül segítjük egymást. Bármilyen nehezek is a külső körülmények, nagyon sok múlik rajtunk is!

 

Kiknek ajánljuk?

 

-       Az egészségügyben dolgozó nőknek és az egészségügy helyzetéért tenni akaró minden érdeklődőnek

-       Akiknek gyógyító nőként és családanyaként gyakran jelent kihívást a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése

-       Akik úgy gondolják, hogy a negatívumok hangsúlyozása nem visz előbbre

Akik szívesen tanulnának, inspirálódnának mások történeteiből

Kiégés megelõzés pozitív pszichológiai módszerekkel

CME képzés a Gyógyító Nők Alapítvány szakembereinek vezetésével

Közismert, hogy „az emberekkel foglalkozó szakmák” magukban hordozzák a kiégési szindróma veszélyét, azt az állapotot, amikor az egyébként motivált, érzelemgazdag személyiség telítődik azokkal a problémákkal, amelyekkel naponta találkozik. A kimerülés jelentkezhet testi, szellemi és érzelmi területen, megnyilvánulhat szomatikus, magatartási, érzelmi és mentális tünetekben. A prevenció, illetve a meglévő probléma felismerése rendkívüli fontosságú, hiszen jelentős mértékben befolyásolja a betegekkel való kapcsolattartást, a munka hatékonyságát. A kiégés-megelőzési tréning egyaránt alkalmas a már kialakult kiégési szindróma kezelésére és a megelőzésre is.

A tréning során áttekintjük a kiégés okait külső és belső stresszforrásokra bontva. A résztvevők feltérképezhetik a saját életükben megjelenő stresszorokat. Nagy hangsúlyt helyezünk a segítő munkában megjelenő empátia „helyes” értelmezésére valamint áttekintjük a kiégésre hajlamosító személyiségstruktúra jellemzőit. A tréning során kiemelt fontosságú a megelőzés lehetőségeinek megismerése. A kurzus során a saját élményeken alapuló gyakorlatokkal   illetve a meglévő vagy a  rejtett erőforrások tudatosítása által igyekszünk a mentális egyensúlyt helyreállítani, megerősíteni.

 

Időpont: 2017. március 4. 9-16 h.

Helyszín: Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet Könyvára.

A tanfolyam díja: 15 000ft.

Szabadon választható CME kurzus 16 ponttal, orvosoknak és klinikai szakpszichológusoknak. http://www.oftex.hu/project_o/system/launch.php?pg=./oftex/TANF_Adatlap.php?msgid=63885&tableid=0&retcode=tanflist

 

 

Beszámoló a legutóbbi Gyógyító Nők Estről!

A 2012-ben létrehozott Gyógyító Nőkért Alapítvány célja a gyógyító(nő)i egészség megőrzésének előmozdítása klubestek szervezésén, kiadványok létrehozásán, illetve kiégést megelőző konferenciákon és tréningeken keresztül. A Szegeden szervezett második klubest vendége Dr. Sarungi Emőke pszichiáter volt, aki többek közt a Szegedi Tudományegyetem oktatója, a Gyászfeldolgozó Módszer® (Grief Recovery Method®) hazai meghonosítója, ezen kívül csoportanalízissel és vizuális pszichoterápiával is foglalkozik, és az esten saját tapasztalatain keresztül engedett betekintést nyerni a gyógyító nők mindennapi életnehézségeibe.

A klubest köszöntőjében Dr. Csabai Márta és Dr. Papp-Zipernovszky Orsolya az alapítvány fő feladatai közé sorolta a gyógyító, segítő szakemberek – kiemelkedően a nők – segítését, információk terjesztését és egy közösség létrehozását. Az est moderátora dr. Várkonyi Andrea műsorvezető volt, aki orvosként szintén a gyógyító nők táborát képviseli, és jelenleg a pszichológia szak harmadéves hallgatója. A beszélgetésbe a résztvevők is bekapcsolódhattak.

Ahogy dr. Várkonyi Andrea megfogalmazta, a segítői hivatás könnyen életformává válhat, a segítőknek nehezükre esik átülni abba a bizonyos „másik székbe”, vagyis nehéz elfogadniuk, hogy ők is szorulhatnak támaszra, segítségre. A mindennapok során ennek ellenére szembesülniük kell azzal, hogy szakmai- és a magánéletük olykor összeegyezhetetlennek bizonyul, hiszen az élet számos területén kell párhuzamosan helyt állniuk úgy, mint munka, család, párkapcsolat, önmegvalósítás stb.

A frissen végzettek gyakran tapasztalják, hogy elvárásaik és a valóság konfliktusba kerül egymással. Szükséges hát, hogy segítőként jól körülhatároljuk tűrőképességünk és kompetenciánk határait, továbbá elfogadjuk annak a tényét, hogy képtelenek vagyunk mindenkin segíteni. Gyakori hibának számít az is, hogy a szakmai és a magánélet közt nem jelölünk ki éles határvonalat, munkával kapcsolatos gondolataink, érzelmeink a magánéletünkre is hatást gyakorolhatnak, minek következtében egy idő után túlterheltté válhatunk. Ez a frusztrált lelki állapot könnyen kiégésbe csaphat át, mely nem ritka jelenség a segítő szakmában tevékenykedők körében. Saját lelki egészségünk megtartása egy aktív folyamat, amiért túlnyomó részt mi tartozunk felelősséggel. Dr. Sarungi Emőke saját élettapasztalataiból merítve kínált alternatívákat a kiégés orvoslására. Mivel gyakran mi magunk sem tudjuk szavakban megfogalmazni problémáinkat, a bennünk kavargó gondolatokat, érzéseket, a vizuális pszichoterápia kiváló módszer lehet belső konfliktusaink feltárására. Nem az elkészült művek esztétikai értéke vagy azok analizálása a fő cél, hanem az alkotás folyamatában való elmerülés. Egy hasonló jellegű technikának mondható a mindfulness, mely a jelen tudatosabb megélésére tanít meg bennünket. Fontos ezen kívül a mindennapokban az „én idő” beiktatása, amikor elcsendesülhetünk, és olyan tevékenységeket folytathatunk, melyekben kedvünket leljük pl. meditáció, éneklés, alkotás. Lelki egészségünk mellett azonban fizikai mivoltunkat sem hanyagolhatjuk el. A testmozgás pozitív előnyeinek a mindennapok során hasznát vehetjük. Sokat segíthet a sorstársainkkal való találkozás is, mely alkalmával tapasztalatokat szerezhetünk, tágíthatjuk látókörünket, megélhetjük a közösségbe való tartozás élményét és a közösség megtartó erejét. Hogy dr. Sarungi Emőke szavaival éljünk „nem kell szégyellnünk semmit”, amit átéltünk, hiszen gyermekként csak elviseljük a minket ért megpróbáltatásokat, majd később az önismereti folyamat mentén megértjük ezek jelentőségét. Dr. Sarungi Emőke életéről A Luo herceglány címmel színdarabot is rendezett, mely mottója: „beavatássá válhat minden seb, ha megértjük a jelentését”.

Dr. Csabai Márta a rendezvény elején a közösség létrehozásának szükségességét emelte ki, mely az est folyamán a sok színes hozzászólás és tartalmas beszélgetés eredményeként egy családias légkör keretében valósult meg. Azok számára, akik lemaradtak ezen alkalomról, egy jó hírrel szolgálhatunk, ugyanis a jövőben lesznek még ilyen jellegű rendezvények.

 

 

Készítette: Jáger Abigél Hajnalka és Szabó Renáta

Hogy minden beteg megértse!” – az első szakmai konferencia egészségműveltség témában, a Gyógyító Nőkért Alapítvány társszervezésében

Március 24-én rendeztük meg egészségműveltséggel foglalkozó konferenciánkat. A közel 100 fő részvételével lezajlott rendezvény az első ilyen jellegű átfogó szakmai kezdeményezés volt hazánkban.

A rendezvényt Prof. Dr. Csabai Márta tanszékvezető egyetemi tanár, SZTE BTK Pszichológiai Intézet tanszékvezető egyetemi docense nyitotta meg, majd az érdeklődők Dr. habil. Barabás Katalin az SZTE ÁOK Magatartástudományi Intézet egyetemi docensét hallgathatták meg, aki arról beszélt, miként függ össze az egészségműveltség és az egészségmagatartás az epidemiológiai mutatókkal. Izgalmas előadást hallhattunk a “health literacy” gyógyszerészi tanácsadásban betöltött szerepéről Dr. habil. Csóka Ildikótól, az SZTE GYTK Gyógyszerfelügyeleti Intézet intézetvezető egyetemi docensétől. Polonkai Kata, a Semmelweis Egyetem klinikai gyógyszerészének előadásában az egészségműveltségről, mint a helyes gyógyszeralkalmazás kritikus sikertényezőjről beszélt. Az esemény díszvendége Peter J. Schultz professzor volt a svájci Luganoi Egyetemről, aki az Európában zajló egészségműveltség kutatásokról adott átfogó képet. Őt követte Kun Eszter, a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft. kutatási igazgatója, aki az Egészség-értés: Mit mér a HLS-EU kutatás? Továbbgondolandó kérdések a nemzetközi eredmények tükrében címmel tartott előadást.

A délután folyamán a résztvevők gyakorlati jellegű előadáson, workshopokon vehettek részt, ahol CME pontokat is gyűjthettek. Elsőként Dr. Papp-Zipernovszky Orsolya az SZTE BTK Pszichológiai Intézet egyetemi adjunktusa és Náfrádi Lilla a svájci Luganoi Egyetem PhD hallgatója segítségével a résztvevők megismerkedhettek és kipróbálhatták  a Magyarországon elérhető egészségműveltség mérőeszközöket. Ezt követően az egészségműveltség fejlesztésének lehetőségeit mutatta be szórakoztató, ugyanakkor igen magas szakmai színvonalú előadásában, Dr. Pilling János pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének Orvosi Kommunikáció oktatási csoportvezetője. A nap zárásaként Dr. Látos Melinda az SZTE Sebészeti Klinika Magatartástudományi Intézetének pszichológusa vezetésével kommunikációs tréningen próbálhatták ki az érdeklődők, hogy pl. milyen a beteg vagy az orvos szerepből kommunikálni, vagy hogyan hatnak a kommunikációnkra az előítéletek.

Az eseménynek a Szegedi Akadémiai Bizottság gyönyörű székháza adott otthont, amelyet ezúton is köszönünk. Továbbá köszönet illeti a Mindennapi Pszichológia folyóiratot, a Szegedi Tudományegyetemet, a Pszichológiai Intézet munkatársait és önkéntes hallgatóit a konferencia szervezésében és népszerűsítésében nyújtott segítségükért.

A konferencia résztvevőitől online értékelést is kértünk, melyre szép számmal érkeztek visszajelzések – köszönjük! A jövőben igyekszünk minél több javaslatot, észrevételt beépíteni és megvalósítani a felvetések közül.

Támogató csoport orvosnőknek

 

IDŐ MAGUNKRA – AZ EGYENSÚLY MEGTALÁLÁSA

 

Támogató csoport orvosnőknek

 

A magasan kvalifikált szakemberek körében az orvosnői hivatás az egyik, amely a legbonyolultabb szerepelvárásokat, munkaterhelést és felelősséget jelenti. Ki ne szembesült volna orvosnőként a női, családanyai, gyógyítói, kutatói, főnöki / beosztotti, és egy sor más szerep konfliktusával? Hányszor érezzük, hogy kevés órából áll a nap, és nem tudunk megfelelően jelen lenni és helytállni, így sosem vagyunk magunkkal elégedettek? Hányszor gondoltunk arra, hogy jó lenne egy kicsit átbeszélni a dolgainkat, kevesebb stresszel élni? „De hát hol van nekem erre időm?”- mondják ilyenkor sokan. A tapasztalat azonban azt igazolja, hogy a magunkra szánt idő megtérül! Különösen, ha ezt az időt a számunkra kialakított közegben töltjük, ahol a középpontban a mi problémáink hatékony megoldása áll!

 

Csatlakozz tehát támogató csoportunkhoz,

melyet orvosnők számára indítunk, a speciálisan számukra kidolgozott programmal!

 

A csoport célja:

hatékony konfliktuskezelés, az egyensúly megtalálása, testi-lelki egész/ség

Csoportülések heti 90 percben, 12 héten át, keddi napokon 17.30-tól 19.00-ig

Az első találkozás időpontja: 2015. november 3. kedd 17.30

 

Budapesten, Pestról és Budáról egyaránt jól megközelíthető helyszínen, a 4-6-os villamos vonalán, a Margit híd budai hídfőjénél.

Kiscsoportos keret, maximális létszám: 15 fő

 

Csoportvezetők: Prof. Csabai Márta és Dr. Győrffy Zsuzsa, a téma oktatásában, kutatásában és gyakorlati kezelésében is több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberek.

 

Részvételi díj: 36 000 Ft. Bevezető áron, a Gyógyító Nőkért Alapítvány támogatásával!

 

Koránkelő díj: 32 000 Ft – október 20-ig történő befizetéssel.

 

A csoport megfelelő létszám esetén indul.

Jelentkezés emailben, a gyogyitonokert@gmail.com címen

További információk kérhetők a 06 20 312 0506 telefonszámon.

Szeretettel várjuk a jelentkezéseket!

A Gyógyító Nőkért Alapítvány

gyogyitonokert@gmail.com
6722 Szeged, Egyetem utca 2.
OTP Bank 11705060-20000772

Interjú Várkonyi Andreával

Mit jelent számodra a gyógyítás? Hogyan választottad, és hogyan hagytad el a gyógyítói pályát? Milyen területeket „próbáltál ki” az egészségügyben? Miért a pszichológia?

Az orvosi pálya választása számomra nem volt kérdés, orvos családban nőttem fel, a szüleimen kívül tágabb körben a nagynénik és nagybácsik is orvosok. Ráadásul szakterületükön mindannyian országos szinten elismert szakemberek, ezen kívül számomra példaértékű orvosok. Amikor a pályaválasztásra került sor nem is volt kérdés, pedig soha nem erőltették. Egyszerűen egyértelmű volt. Nem is nagyon ismertem szinte más hivatást közelről. A diplomám megszerzése után Édesapám nyomdokaiba lépve a belgyógyászatot választottam, azon belül is a gasztroenterológiát. Ezen kívül a pszichiátria és a neurológia jött még szóba, de a belgyógyászat volt az igazi vágyam. Ezen kívül az oxyológia érdekelt, ha abban az időben már lettek volna magas szintű, jó háttérrel megszervezett sürgősségi betegellátó egységek, az is szóba jött volna. 2000-ben végeztem Szegeden, ezután 2 évet a szegedi I.sz. Belgyógyászati klinikán dolgoztam. Innen csábított el a TV2. Ez első hallásra éles váltásnak tűnik, azonban érettségi előtt kezdtem el a szegedi kábeltévénél dolgozni, ezt a munkát az egyetem mellett és után is megtartottam, így amikor a TV2 felkért, hogy menjek hozzájuk dolgozni, már 8 éve televízióztam. A döntés nagyon nehéz volt, szüleim tanácsát is kikértem, akik azt mondták, bár minden álmukat valóra váltottam azzal, hogy a családi orvosi hagyományt folytattam, sajnos az akkori magyar egészségügy helyzetében a saját gyereküknek nem tudják tiszta szívvel azt mondani, hogy maradjon ezen a pályán, ha van egy biztos másik lehetősége. Így döntöttem, és Budapestre költöztem. Az orvosi munka azóta is nagyon hiányzik, de a vele járó körülmények, amelyek azóta sem lettek jobbak, egyáltalán nem.

Hogyan van jelen a mindennapi életedben a gyógyítás?

Bár gyakorlatban nem folytatok gyógyító munkát, azonban egy ilyen orvosokkal túlzsúfolt családban szerencsére a témából nem lehet kiszakadni. Mivel a pszichiátria és pszichológia mindig is érdekelt, ezért pár évvel ezelőtt sikerült elérnem, hogy felvettek volna félállásban a Nyírő Gyula kórház pszichiátriájára dolgozni, hogy megszerezhessem a szakvizsgám. A lehetőségnek nagyon örültem, úgy éreztem, készen állok arra, hogy visszatérjek a televíziós munkám mellett az egészségügybe, azonban a szerződés aláírás előtt röviddel új hírműsorokat indított a TV2, így az esti adás mellett a csatornának már napközben is szüksége lett rám. Ez már túl sokat elvett volna a családomtól, ezért döntöttem úgy, hogy a terveimet nem adom fel, akkor viszont másik vágyamat teljesítem, elkezdem a pszichológia szakot levelező képzésben.

Milyen kihívásokat látsz ma Magyarországon a gyógyító nők előtt? Milyen pozitívumok és nehézségek vannak? Hogyan lehetne javítani az egészségügyben dolgozó nők helyzetét?

Ma Magyarországon gyógyításban dolgozni rendkívül nehéz. Amikor 1994-ben elkezdtem az egyetemet, azt mondták, mire a mi évfolyamunk 2000-ben végez, addigra a nagyon rossz egészségügyi helyzet rendeződni fog. Nos, akkor még senki nem gondolta, hogy nemhogy 2000-re, hanem a mai napig nem fog rendeződni, és még mindig tud lejjebb csúszni. A körülmények, a fizetés messze elmarad itthon az elvárhatótól, és sajnos politikai hovatartozástól függetlenül minden aktuális kormányzatnak egy olyan mostoha gyereke az egészségügy, amihez igazából és alapjaiban senki nem akar nyúlni. Ezért aki ma Magyarországon mégis gyógyítani akar, nagyon sok áldozatot kell hoznia, és talán célszerű időben előre gondolkodni azon, hogy legyenek lehetőségeink magánpraxis végzésére, vagy kiegészítő tanulmányokkal más kapukat is nyitva hagyni: Annak idején már negyedéves koromban elvégeztem másoddiplomaként az egészségügyi közgazdász és menedzser szakot, mondván akár még kórházigazgató is lehetek ezzel. Engem az életem teljesen másfelé vitt, de azt gondolom, ha ez a lehetőségem nem lett volna a tv-nél, akkor talán ennek a diplomának hasznát vettem volna, hogy bővítsem a lehetőségeimet. De mindezen túl azt gondolom, hogy gyógyítani egészen csodálatos dolog, sokáig sok mindent pótolni tud, de mindenkinek saját magához mérten kell időben eldöntenie, hogy mit és mennyit bír, mik a magánéleti, gyerekvállalási tervei, és ez alapján mérlegelni, hogy milyen szakirányt választ vagy milyen egyéb lehetőségeket teremt magának, ha menet közben mégis váltani akar.

Milyen pozitív gyógyító női példa szerepel az életedben a kihívások kezelésére?

Édesanyám szemész, gyermekszemész főorvos; nagynéném, akivel szintén szoros a viszonyom, gyermek gasztroenterológus professzor. Kicsi koromtól nagyon sokat voltam mindkettőjük munkahelyén, láttam hogyan és mennyit dolgoznak. Anélkül, hogy tudatában lettem volna, olyan példát láttam a munkájukhoz és a betegekhez való hozzáállásukkal, alázatukkal, ami egyértelművé tette, hogy csak ilyen becsületességgel és ilyen emberséggel lehet más, beteg emberekhez fordulni. Fogalmam sem volt, hogy a klinikai munka, a tudományos munkáik, az ügyeletek és a gyerekeik nevelése mellett hogy voltak képesek minderre, de attól a pillanattól, hogy az egyetemet elkezdtem és betegek mellé kerültem rájöttem, hogy a titok a hivatásunk igazi szeretetében van.

Milyen személyes tervei vannak a következő tizenöt évre vonatkozóan?

Szomorúan, de őszintén azt kell mondanom, hogy orvosként a magyar egészségügybe nem hiszem, hogy vissza fogok, és vissza szeretnék térni. Magamat ismerve nem hiszem, hogy ahogy 12 éve sem viseltem jól a rendelkezésre álló körülményeket, most elviselném. Azonban azt gondolom, hogy 40 évesen nem vagyok még lekésve arról, hogy a pszichológus diplomát megszerezve más módon segíthessek az embereknek. Engem mindig az emberekkel való foglalkozás érdekelt, ezért, bár a jelenlegi pszichológus képzésben igen nagy hangsúly van a kutatói oktatáson, engem a páciensekkel való személyes kapcsolat és a terápia érdekel. Szeretnék néhány terápiás módszert elsajátítani, és utána terápiával foglalkozni.

Fogyatékosok a múzeumban

Múzeumban jártunk a múlt hétvégén. Kérem a jegyet a pénztárnál, látom kiírva „Fogyatékos + 1 kísérő: ingyenes”. Megörültem, „jaj, de jó, jöhetnek múzeumba!” Aztán elkezdett bennem munkálkodni a kisördög, meg is kérdeztem, kit takar a fogyatékos kategória. Mire a pénztáros nagyon kedvesen közölte velem, hogy ránézésre a látás, hallás és mozgássérülteket. Akikről el tudják dönteni, hogy valóban fogyatékos. Ami eszembe jutott, hogy valószínűleg nincs dokumentáció (vajon jó lenne-e, ha lenne?) így nem tudjuk meg, vajon a fogyatékosok mennyit járnak múzeumba. Pedig mennyire jó és bizonyára szép élményeket szerezhet egy fogyatékos gyermeknek is! No meg persze a szülőknek! Később képnézegetés közben azon elmélkedtem, mégis jó-e ez a pénztárosnak, hogy ki kell kukucskálni az ablakon és eldönteni, jár-e az ingyenjegy. És vajon nem megalázó-e annak, aki ül a tolókocsiban, vagy mutatja a hallókészülékét, hogy „íme a „bizonyíték”. No és mondta, hogy az asztma pl. az nem fogyatékosság, nekik nem jár az ingyen belépő. Így tartós betegeknek nem, csak fogyatékosoknak. Világos, mindenkinek nem lehet, muszáj határt szabni. Közgyógy. igazolvány és kedvezményes utazásra feljogosító kártya tehát nem jó. Nem tudom, van-e más igazolvány forgalomban? Vagy arra gondoltam, hová is kellene egy levelet írni….ha lenne egy igazolvány vagy valami, ilyen esetekben csak felmutatná a szülő és nincs szemrevételezés, vita, „kérem tessék beengedni, fogyatékos a gyerek, tessék megnézni” stb. A kedves pénztárost látva egyébként inkább arra gondoltam, ha vitás az eset, inkább beengedne valakit, mint elküldene. De biztosan létezik a fogyatékosok kedvezményének egy működőképes formája. Remélem csak én vagyok ilyen tájékozatlan, hogy nem tudom, mi is ez pontosan és a fogyatékos gyermeket nevelő családok jobban képben vannak és ha csak lehet mennek múzeumba.