1. gyogyitonokert@gmail.com
  2. 6722 Szeged, Egyetem utca 2.
  3. OTP Bank 11705060-20000772
  4. 18286636-1-06

Női dolgok

Napjainkban nehezen tagadható az a tény, hogy az orvosi szakma lassan elnőiesedik. Jól mutatja ezt saját évfolyamom, melynek – a tanulmányi osztály becslése szerint – legalább kétharmada lány. Érdekes helyzet ez egy olyan szakmában, melynek több területe – szakmabeliek véleménye szerint is – egyáltalán nem nőknek való.

Mivel is magyarázható tehát ez a felállás?

Sokak szerint ez a jelenség szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy az orvosi szakma presztízse hanyatlóban van. Való igaz, a jól teljesítő fiúk számára sokkal vonzóbb a műszaki, a közgazdasági vagy a jogi pálya, bár az utóbbi két terület a jól tanuló lányos körében is egyre nagyobb népszerűségre tesz szert.

Létezik azonban egy másik tényező is, amely befolyásolja a nemek arányát az orvosi szakmában. Nevezetesen az, hogy az orvosi egyetem nehéz. Nehéz bekerülni, nehéz bent maradni. A lányok köztudottan tanulósabbak, legalábbis a szülők többsége már akkor így vélekedik, mikor gyermeke elkezdi az általános iskolát. Így a lányoktól előbb elvárják, hogy kitűnően teljesítsenek, de legalábbis ne maradjanak el a barátnőik, osztálytársaik, évfolyamtársaik által meghatározott szinttől. A fiúk lustábbak, esetenként problémásabbak, és egyébként is jobban illik hozzájuk a sport. Nem is nagyon kell hát több egy „elég jó” teljesítménynél. Így a nemek aránya sokszor már a gimnáziumi felvételinél eldől. Saját gimnáziumi osztályomban például a lányok ugyanúgy hozták a kétharmados többséget, ahogyan ma az évfolyamomban.

Ahogy bekerülünk az egyetemre, hamar felhívják rá a figyelmünket, hogy az orvosnők életét számos szerepkonfliktus nehezíti. Ha néha eltöprengünk is a problémán, azért nem szentelünk neki túl sok figyelmet, hiszen hihetetlenül távolinak tűnik még, hogy egyszer majd orvosok leszünk. Akad azonban néhány jelenség, mely sejteni engedi jövőbeli nehézségeinket.

Anatómia, bonctermi gyakorlat: előírás a rövid köröm, összefogott haj, időjárásra tekintet nélkül hosszú nadrág. Indoklás: gyakorlati szempontok, illetve – amint arról az első órán felvilágosítottak bennünket -, hogy megszokjuk, megjelenésünk üzenet értékű. Harmadévben az instrukciók pontosabbá válnak: tartózkodjunk a túlzottan nőies megjelenéstől, mert a páciensnek elsősorban az orvost kell látnia, nem a nőt. Nem kerülte el a figyelmem, hogy a fiúk felé nem hangzott el hasonló értékű figyelmeztetés. Kíváncsi vagyok, vajon szabad-e, egyáltalán lehetséges-e, hogy egy férfi orvos túlzottan férfias legyen?

Felmerül továbbá a vizsgák, szigorlatok problémája. Egy ilyen sorsdöntő helyzetben a hölgyek többsége igyekszik a formális keretek betartásával a lehető legcsinosabban megjelenni. Szépen felöltözve az ember magabiztosabb, reménykedhet a jó első benyomásban, és ha szerencséje van, a vizsgáztató úr előnyben részesíti, ha nincs, a vizsgáztató hölgytől bezsebelhet néhány szúrós pillantást. Azonban hamarosan felmerül a gyanú, hogy – legalábbis a lányok esetében – a „túl jó” megjelenést a vizsgáztató többnyire nem kiváló szellemi képességekkel és alapos felkészültséggel társítja. Érdemes kockáztatni, hogy amellett, hogy a felkészültségünket bizonyítanunk kell – ami önmagában sem egy egyszerű feladat – még az előítéletekkel is meg kelljen küzdenünk?

A többség általában az igen felé hajlik. Talán akadnak olyanok is, akik velem ellentétben semmi hasonlót nem tapasztaltak. Elvégre a társadalom többsége továbbra is azt várja el, hogy ápoltak és nőiesek legyünk. Emellett épp azt a korszakunkat éljük – és sokan azt hiszem, tovább sem lépünk belőle – mikor még inkább csak próbálkozunk a párkapcsolatokkal. Ilyen körülmények között pedig nyilván nem szívesen válunk meg jól bejáratott, női dolgainktól.