Mucsi Eszter – Hivatás és nyelvhasználat Néhány szó R. J. Di Pietro: Linguistics and the Professions c. kötetéről

     A kötet betekintést nyújt a különböző hivatások nyelvhasználatának, kommunikációs stratégiáinak sokrétűségébe. A jelenségeket nyelvészeti és kommunikációelméleti fogalmakkal és magyarázatokkal jellemzi és támasztja alá.

A könyvet alkotó 20 tanulmány jól átfogja a témát, szisztematikusan haladva végig a különböző releváns és jól elkülöníthető – ezáltal jól vizsgálható – nyelvhasználati módokon. A tanulmányok három nagy csoportba sorolhatók, ahogyan ezt a tartalomjegyzék három nagy fejezete is mutatja. A fejezetek címei pontosan jelölik az általuk átfogott témaköröket: 1. Az orvosi foglalkozások és a nyelv; 2. Nyelv és jog; 3. Hivatali nyelvhasználat. A három témakör tulajdonképpen három hivatásnak a szaknyelvét vizsgálja.

     Az ember a társadalomban való létezésének folytán számos szakterülettel kerül kapcsolatba, melyek többsége számára ismeretlen. Az adott szakterület nyelvhasználatát, szokásait stb. nem ismeri, csupán (ideális esetben) azokat a társadalmi normákat, amelyek segítségével saját részvételét és viszonyulásait meghatározza.

     A hivatali nyelvhasználatban a bürokrácia és a hivatali ügyintézés bonyolultsága nyilvánul meg. A bürokrácia nyelvhasználatát a redundancia, a körülírás, és a bürokrácia zsargonja, egy speciális lexika jellemzi, amelynek lényege a köznapi nyelvhasználattól való elszakadás minden esetben – holott ez általában nem is lenne indokolt. A nyelvhasználat szemantikai és lexikai jellemzői értelmezési problémákat vetnek föl a hallgatóságban, a zsargon a legtöbb esetben kétértelműségeket szolgáltat. Ebben a nyelvhasználatban az egyenlőtlenségeket is különösen magán hordozza a terminológia, hiszen a bürokraták, hivatalnokok (pl. kormányhivatalnokok) a hatalommal rendelkezőket képviselik, vagy maguk is hatalommal rendelkeznek. Így a nyelvhasználat idegenségével és érthetetlenségével elhatárolják és misztifikálják magukat a kívülálló számára, sőt, megtévesztőek is.

     Egy egészen más területen, de itt is jellemző a kívülálló megtévesztése a nyelvhasználat által: a reklámozásban, marketingben. A megtévesztés mellett a viselkedés befolyásolása, attitűdváltozás elérése a cél. A célközönség felmérése után a nyelvészetileg megtervezett szöveggel a vizsgálatok alapján ez el is érhető. A reklámok és marketing nyelvéhez szorosan kapcsolódnak az üzleti nyelvhasználat más megnyilvánulásai is: üzleti levelezés, az üzletkötők, értékesítők nyelvhasználata, melynek szintén számos írott és íratlan szabálya létezik.

     A jogi nyelvhasználatban egy nagyon szigorú, a törvényszövegek és egyéb jogi szövegek által fémjelezhető nomenklatúrát találunk. A törvényszövegek jellemzői szintén azt a következtetést engedik levonni, ami a hivatali szövegek esetében tehető, hogy a kívülálló számára ez a nyelvhasználat szemantikai és lexikai problémákat vet fel. Valamint hangsúlyozottan a kirekesztés, a hatalom demonstrálása és misztifikálása történik. A törvényeken, határozatokon és jogi szövegeken kívül a bírósági tárgyalások szövegei, és a tárgyalások interakciói is magukon hordozzák ezeket a jellemzőket. A tárgyalás résztvevői (vádlott, tanú/k/, ügyvédek, stb..) A hatalmi hálózat egy-egy szintjén állnak. A tárgyalóteremben zajló interakciókat diskurzuselemzéssel jól lehet vizsgálni: a nyelvhasználat szabályszerűségeit, a hatalmat képviselők részéről a szaknyelv jellemzőit, és ezek hatásait a kívülállók (a vádlottak, tanúk, stb) viselkedésére és szövegeire. Az interakció egyes szekvenciáinak megfigyelése különösen fontos: a végeredmény, az ítélet szempontjából ugyanis kiemelt fontosságú a szünetek és hezitálások megjelenése, vagy az, hogy ki, mikor és kitől tudja átvenni a szót. Az ügyvédek ráadásul olyan stratégiákat alkalmaznak céljuk eléréséhez, amelyeket a laikusok nem ismernek föl, hanem ennek kiszolgáltatottjaivá válnak. Szintén érdekes vizsgálati téma a végrendeletek, levelezések elemzése forma és funkció összefüggésében. Jellemző például a passzív igék használata, az alany használatának módjai, a performatív igék jelenléte, vagy a kijelentések preskriptív jellege.

     A nyelvhasználat kulcsfontosságú szerepe az orvoslásban mára már közismert tény. A nyelvhasználat önmagában is gyógyító (lehet). Az orvosi nyelvhasználatot tárgyaló fejezeten belül 6 cikk mutatja be a legfontosabb csomópontokat: a nyelvi mintázatokat és azok használatát és hatását a pszichoterápiában; a női nyelvhasználatot a konzultáció során; az orvos/szülő/gyermek interakció sajátosságait; az orvos és a páciens kommunikációját döntéshozó szituációban, valamint az orvosok egymás közötti kommunikációját. Az orvosi terápiák során a kontextus kiemelt fontosságú: az orvosnak a különböző „kontextus jelölők” segítségével kell alakítania, manipulálnia a kontextust, melynek keretein belül a terápia megvalósulhat, értelmezési lehetőségei kialakulnak. A konzultáció során az igeidőkkel, a tagadással történő manipuláció, a tagadás használata a páciens által, ennek „jelentése” (pl. Freud elmélete szerint) is fontos lehet. Az orvosnak tudnia kel következtetni abból, ha a páciens egyes témákat kerül (ez kor, nem és egyéb társadalmi meghatározottságok szerint különböző lehet), vagy esetleg a verbális nyilatkozásai ellentmondanak a non-verbálisoknak. A konzultációk és a gyógyító folyamatok nyomon követése egy-egy páciens esetében jól körvonalazhatóvá teszik az orvos és páciense között zajló kommunikáció jellemzőit, stratégiáit. Főként egyes döntéshozó helyzetekben (műtétek, gyógyszeres kezelések stb. esetén) szükséges az orvosnak olyan helyzeteket teremtenie kommunikációjával, amely a megfelelőnek vélt döntés meghozatalát segítik elő – természetesen a páciens meggyőződése révén. A stratégiák, pl a kérdezési stratégiák jól vizsgálhatók és modellezhetők a konzultációk elemzésével. Mindkét fél stratégiákat alkalmaz, ezek összhangja kell, hogy elősegítse a döntést. Diskurzuselemzéssel a konzultációk sajátosságai, a hatalom és a szolidaritás formái is jól vizsgálhatók.

    A kötetben található cikkek szinte mindegyike közös abban, hogy a résztvevők egymáshoz viszonyított hatalmi pozíciója által meghatározott kommunikáció sajátosságait elemzi. Az egyes hivatásokban minden esetben a szakember és a kívülálló laikus találkozása valósul meg, hiszen az interakció célja pontosan az, hogy a szakember megossza tudását, vagy tudásánál/hatalmánál fogva elérje célját a laikussal szemben vagy a laikussal együttműködve. Az egyes szövegek elemzése nyelvészeti és diskurzuselemzési módszerrel valóban jól végezhető (ahogyan ezt több cikkben láthattuk), a stratégiák, nyelvészeti és kommunikációs módszerek körülhatárolhatóvá válnak.