Az orvosnők speciális stressze: a szerepkonfliktus

 

Az utóbbi évtizedekben a társadalmi és demográfiai átalakulások következtében egyre intenzívebbé vált a női munkavállalás. Mindez új kutatási területeket nyitott a társadalomtudományi kutatások számára; a kétkeresős családmodell általánossá válásával megnövekedett az érdeklődés a munka és család összeegyeztetésének lehetősége, különösen pedig a szerepek közti konfliktus problematikája iránt. (Allen és mtsai 2000; Geurts és Demerouti 2003) Ennek ellenére az egészségi állapottal és a munkastresszel kapcsolatos vizsgálatok zöme mindezidáig alapvetően férfiakra irányult. (Van der Hulst 2003)

   Számos tanulmány szerint a nők átlagosan magasabb munkahelyi stresszről számolnak be, mint a férfiak. (Karasek és Theorell 1990; Karasek és mtsai 1998) Annak ellenére, hogy a nők körében magasabb a pszichés panaszok prevalanciája is (Denton és mtsai 2004; Kopp és mtsai 2006; Lahelma és mtsai 1999; Macintyre és mtsai 1996), a férfiak körében nagyobb számú olyan kutatást végeztek, amely a mentális jóllétet befolyásoló munkahelyi tényezők meghatározására irányult. (Hall 1989; Williams és Kurina 2002)

 A munka-család szerepeinek konfliktusát a nemzetközi szakirodalom az alábbi módon definiálta: több szerep egyidejű megléte esetén a szereppel együttjáró különböző elvárások olyan válaszreakciókat válthatnak ki, amelyek egymással összeegyezhetetlenek, vagy amelyeket prioritizálni szükséges. Így az egyik szerep ellátása a másik szerep ellátását nehezíti vagy lehetetlenné teszi. Ezt a koncepciót nevezik szerepkonfliktusnak. (Kretch és mtsai 1962; Rizzo és mtsai 1970) Szerepkonfliktust okozhatnak például a szerepet betöltő személy erkölcsi normái vagy képességei, erőforrásai, ideje és a szerepre vonatkozó magatartásbeli elvárások közötti ellentétek. A szerepek közötti konfliktus (az ún. interrole conflict) a szerepkonfliktus egyik formája, ami akkor jön létre, ha az egyén több, egymás ellátását megnehezítő szerepet kénytelen egyidejűleg betölteni. (Rizzo és mtsai 1970)

   Ha a munka-család viszonylatában tekintjük át a fentieket, akkor a kutatások egybehangzó megállapításai szerint a munkával kapcsolatos szerepek hangsúlyosabban befolyásolják a többi szerepet, mint ahogy a családi szerepek akadályozzák a munkahelyi szerepek ellátását. (Frone és mtsai 1992; Frone 2003; Geurts és mtsai 2005)

Dumelow és munkatársai új terminológiát vezettek be annak leírására, milyen stratégiát alkalmaznak az orvosok és orvosnők a család és a karrier összehangolására. „Karrierhangsúlyos”, „családra támaszkodó” és „családhangsúlyos” stratégiát különítettek el. A „karrierhangsúlyos” stratégiát követők azok, akik minden idejüket az érvényesülésnek szentelik, és családi életüket is ennek rendelik alá – ennek megfelelően az érvényesülésért folytatott küzdelem következtében egyedül vagy elváltan, gyerek nélkül élnek. A „családra támaszkodó” stratégia lényege az, hogy az orvos vagy az orvosnő a családi munkamegosztást úgy szervezi, hogy a lehető legtöbb idő jusson a szakmai érvényesülésre. A „családhangsúlyos” stratégia jellemzője, hogy a hivatásbeli elfoglaltságot valamilyen módon úgy csökkentik, hogy a családra jusson több idő. (Dumelow és mtsai 2000)

 A TÁRKI 1500 fős országos reprezentatív mintán, 2001-ben végzett magyarországi felméréséből kitűnik, hogy minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál nagyobb konfliktust érez munkahelyi és családi szerepei között. (TÁRKI 2002) Mindez fokozottan érvényesül az egészségügyi pályákon tevékenykedők körében, hiszen a fizikai és emocionális megterhelés, a munkaidő mennyisége és megoszlása speciális kihívások elé állítja a gyógyító munkában tevékenykedőket.

   Nemzetközi kutatások tanúsága szerint a dolgozó anyák magasabb – fiziológiailag kimutatható – stressz-terhelésről számolnak be, mint a dolgozó nők. (Luecken és mtsai 1997) Más kutatások, amelyek az orvosnők napi kortizolszint-ingadozásának vizsgálatán alapultak, kimutatták, hogy az orvosnők kortizolszintje a nap végéig stabilan magas marad, míg a férfi orvosoké a reggeli magas érték után fokozatosan csökken a nap végére. Az orvosnők magas kortizolszintjének alakulásában minden bizonnyal szerepet játszik a délutáni háztartási és gyereknevelési teendők ellátásának stressze is. (Bergman és mtsai 2008)

Egy pilot study jellegű kutatás is hasonló eredményt közölt: az orvosnők körében megfigyelhető terhességi problémák hátterében a stressz moderáló tényezőként van jelen. Katz és munkatársai 23 terhes orvosnő vizeletének katekolamin szintjét vizsgálta munkanapokon és pihenőnapokon. A katekolamin a fizikális és emocionális stressz hatására nő, és csökkenti a méhbeli véráramlást. Azt találták, hogy a katekolamin szint munkanapokon szignifikánsan magasabb értéket mutat, illetve a dolgozó terhes orvosnők katekolamin szintje lényegesen magasabb a nem dolgozókéhoz viszonyítva. (Katz és mtsai 1991)

 Mind a nemzetközi, mind pedig saját kutatási eredményeink megerősítik, hogy a szerepek közötti konfliktus és a pszichés jóllét-mutatók között szoros kölcsönhatás figyelhető meg. (McMurray és mtsai 2000; Sobecks és mtsai 1999; Győrffy és mtsai 2005) A szerepek közötti konfliktus erős jelenléte ugyanakkor kapcsolatot mutat az alacsonyabb munkahelyi és családi megelégedettséggel, a pszichés distresszel és a szomatikus megbetegedésekkel. (Allen és mtsai 2000; Eby és mtsai 2005)

   Mindezen tényezőkkel összefüggésben az is megfigyelhető, hogy a nyugat-európai országokban, valamint Észak-Amerikában a férfi orvosok feleségei részmunkaidőben dolgoznak, de az orvosnők férjei szinte kivétel nélkül teljes állásúak. (Bergman és mtsai 2003; Wortman és mtsai 1991) Sok esetben – a hasonló iskolai végzettség és munkaerőpiaci pozíció ellenére – a nemi szerepek tradicionálisan alakulnak: a férfi orvosok „fizetett” állásukban dolgoznak többet, míg az orvosnők a fizetetlen, háztartási munkában „múlják fölül” a férfiakat. (Raison és Miller 2003)

Kulcsszerepű tehát a fizetett munkában való részvétel mellett a házimunka terheinek megosztása. Figyelemreméltó tény, hogy európai időmérleg-vizsgálatok szerint ma a magyar nők töltik a legtöbb időt házimunkával és gyermekellátással. Úgy tűnik, a foglalkoztatottság ebben a vonatkozásban kevésbé osztja meg a nők társadalmát: a magasabb képzettséget igénylő és jó keresetet nyújtó foglalkozási pozíciókba kerülő nőknek sem csökken automatikusan a háztartási munkára fordított ideje. (Bukodi 2005)

3. táblázat: Keresőmunkára és házimunkára fordított idő aránya egy átlagos napon a foglalkoztatott pároknál, 2000 (%)

A pár típusa

Jövedelemszerző munka

Feleség                       Férj

Háztartási munka

Feleség                       Férj

férjnek jobb foglalkozása van, mint a feleségnek  43,0                             57,0 81,5                              18,5
feleségnek jobb foglalkozása van, mint a férjnek 48,2                              51,8 79,5                               20,5
A feleségnek és a férjnek megegyező státusú a foglalkozása 43,2                               56,8 78,9                               21,1

(Bukodi, 2005)

2002-ben országos viszonylatban a nők átlagosan közel 28 órát töltöttek hetente házimunkával (a férfiak 11-et). A településhierarchia differenciáló szerepe egyértelmű: a fővárosban, illetve a megyeszékhelyeken ez a szám 23, a többi városban 27, míg a falvakban 34 óra. (Blaskó 2006)

In.: Győrffy Zsuzsa: Az (orvos)egészséghez való jog anomáliái – Morbiditás és stressztényezők a magyarországi orvosnők körében. Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, Budapest 2010.33-36.

Irodalom:

Allen TD, Herst DEL, Bruck CS, Sutton M (2000): Consequences associated with work-to-family conflict: A review agenda for future research. Journal of Occupational Health Psychology,5:278-308.

Bergman B, Ahmad F, Stewart DE (2008): Work Family Balance, Stress and Salivary Cortisol in Men and Women Academic Physicians. International Journal of Behavioral Medicine, 15: 54-61.

Blaskó Zs (2006): Nők és férfiak – keresőmunka, házimunka: a „család” tematikájú ISSP 2002-es adatfelvétel elemzése. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének kutatási jelentései, 82. KSH NKI, Budapest

Bukodi E (2005): Női munkavállalás és munkaidő-felhasználás. In: Nagy I, Pongrácz T-né, Tóth IGY (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és a férfiak helyzetéről 2005, Budapest, TÁRKI − Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, 15-43.

Denton M, Prus S, Walter V (2004): Gender differences in health: a Canadian study of the psychosocial, structural and behavioural determinants of health. Social Science & Medicine, 58 (12): 2585-2600.

Dumelow C, Littlejohns P, Griffith S (2000): The inter-relationship between a medical carrier and family life for hospital consultants: an interwiev survey. BMJ 320, 1437-1440

Eby LT,  Casper WJ, Lockwood A,  Bordeaux C, Brinley A (2005):  Work and family researh in IO/OB: Content analysis and review of the literature (1980-2002). Journal of Vocational Behavior, 66: 124-197.

Frone MR (2003):  Work-family balance. In.: Quick JC, Tetrick LE (eds): Handbook of  Occupational Health Psychology. American Psychological Association, Washington DC, pp. 143-162.

Geurts SAE, Demerouti E (2003): Work/non-work interface: a review of theories and findings. In: Schabracq JAM, Winnubst C, Cooper L (eds): The Handbook of Work and Health Psychology. John Wiley & Sons Ltd., Chicester

Győrffy Zs, Ádám Sz, Kopp M (2005): A magyarországi orvostársadalom egészségi állapota – országos reprezentatív minta alapján. Orvosi Hetilap, 146: 1383-1391.

Hall EM (1989): Gender, work control and stress: a theoretical discussion and an empirical test. Int. J. Health. Serv., 19(4): 725-45.

Karasek R, Theorell T (1990): Healthy Work. Stress, Productivity and the Reconstruction of Working Life. Basic Books, Harper Collins Publishers.

Karasek RA, Brisson C, Kawakami N, Houtman I, Bongers P, Benjamin A (1998): The Job Content Questionnaire (JCQ): An instrument for internationally comparative assessments of psychosocial job characteristics. Journal of Occupational Health Psychology, 3 (4): 322-355.

Katz VL, Jenkins T, Haley L, Bowes WA Jr (1991): Catecholamine levels in pregnant physicians and nurses: A pilot study of stress and pregnancy. Obstetrics and Gynecology, 77(3): 338-342.

Kretch D, Crutchfield RS, Ballachey EL (1962): Individual in Society: A Textbook of Social Psychology. McGraw-Hill, New York, p.530.

Kopp M, Skrabski Á, Székely A (2006): Az életminõség nemi, életkor szerinti és területi jellemzői a magyar népesség körében. In Kopp M, Kovács M (szerk.): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 84-105.

Lahelma E, Martikainen P, Rahkonen O, Silventoinen K (1999): Gender differences in illhealth in Finland: patterns, magnitude and change. Social Science & Medicine, 48 (1): 7-19.

Luecken LJ, Suarez EC, Kuhn CM, Barefoot JC, Blumenthal JA, Siegler IC et al (1997): Stress in employed women: Impact of marital status and children at home on neurohormone output and home strain.  Psychosomatic Medicine, 59: 352-359.

Macintyre S, Hunt K, Sweeting H (1996): Gender differences in health: Are things really as simple as they seem? Social Science & Medicine, 42 (4): 617-624.

McMurray JE, Linzer M, Konrad TR, Douglas J, Shugerman R, Nelson K (2000): The work lives of women physicians results from the physician work life study. The SGIM Career Satisfaction Study Group. Journal of General Internal Medicine, 15(6): 372-380.

Raison CL, Miller AH (2003): When not enough is too much: The role of insufficient glucocorticoid signaling in the pathophsychology of stress-related disorders. The American Journal of Psychiatry, 160: 1554-1565.

Rizzo JR, House RJ, Lirtzman SI (1970): Role conflict and ambiguity in complex organizations. Administrative Science Quarterly, 15: 150-163.

Van der Hulst M (2003): Long work hours and health. Scandinavian Journal of Work, Environment & Health, 29: 171-188.

Williams K, Kurina L (2002): The social structure, stress and womens health. Clinical Obstetrics and Gynecology, 45 (4): 1099-1118.