Szerepkonfliktusok az orvosnői hivatásban

Győrffy Zsuzsa, Ádám Szilvia

A magyar és a nemzetközi orvosi szociológiai kutatások középpontjában már több évtizede hangsúlyozottan van jelen az orvosnők mortalitási és morbiditási mutatóinak vizsgálata. Mintegy 14 évvel ezelőtt a Semmelweis Egyetem munkatársai dr. Molnár László professzor vezetésével kutatást indítottak a gyakorló orvosok egészségügyi állapotának felmérésére. Empirikus adatgyűjtés indult az orvosok munkaterheltségének, egészség-magatartásának és megbetegedésének összefüggéseiről. A kutatás megdöbbentő eredménnyel zárult: a 40 év feletti orvosok halandósága jelentősen felülmúlta a lakosság halálozási mutatóit. Az orvosnők mortalitása azonban még a férfi orvosokét is meghaladja, hiszen amíg a lakosságban a középkorú nők halálozása a középkorú férfiakéhoz képest 60%-os, addig a középkorú orvosnőké 90%-os. A vizsgált elhunyt orvosnők 51,5%-a, a férfi orvosok 34,2%-a nyugdíjkora előtt halálozott el (1). A kutatók feltételezései szerint különösen az orvosnői mortalitási és morbiditási mutatók hátterében a különböző szerepek összeegyeztethetőségének nehézségei húzódnak meg…………..
Tanulmányunkban arra tettünk kísérletet, hogy empirikus kutatás tükrében vizsgáljuk meg a magyar orvosnők egyes szociológiai jellemzőit és életpályáját. Alapvető kérdésünk az volt, mely motívumok állhatnak az orvosnők igen rossz morbiditási és mortalitási mutatóinak hátterében. Igyekeztünk feltérképezni az interjúalanyaink vállára nehezedő kettős teher természetét, vázoltuk azokat a kísérleteket, amelyek a családi és a hivatásbeli szerepek összeegyeztetésére irányultak.
Az általunk vizsgált időszak orvostársadalmának közel felét nők teszik ki. Vizsgálatunk pályaorientációs és pályaszocializációs állomásainál úgy találtuk, hogy interjúalanyainknak van egy markáns, de kisebbséget alkotó csoportja, akik gyermekkori elköteleződésüknek megfelelően léptek orvosi pályára. Ők adják talán a legmagasabb hivatástudattal rendelkező csoportot, amelynek tagjai a későbbiekben a család és a hivatás kérdésénél mindig az „arany középút” megteremtésére hivatkoztak.
Kutatásunk során egyértelműen úgy találtuk, hogy megkérdezetteink körében érvényesült az úgynevezett „nőies szakválasztás” jelensége mind a szakterület, mind pedig a munkahely jellegét illetően. Az életútinterjúk ugyanakkor rámutattak arra, hogy interjúalanyaink közel sem alkotnak homogén csoportot. Fontos differenciáló faktor az orvosnők életkora, munkahelyük jellege és a gyermekvállalás ténye. A bevezetőben említett kohorszhatást mindig szem előtt kell tartanunk, legyen szó a szakvizsgák letételének vagy akár a gyermekvállalás körülményeinek alakulásáról.
Az orvosnőkkel folytatott interjúink igazolták a szerepkonfliktus-elmélet helyénvalóságát. Mind a szakmaváltások, mind pedig a gyerekvállalás körülményeinek változói alátámasztották, hogy az életút egyes fordulópontjai sok esetben egymást keresztezik.
Ugyanakkor a szerepakkumulációs elmélet is igazolódni látszott, hiszen sokan elégedettek jelenlegi helyzetükkel, munkájukkal, családi életükkel. Ők azok, akik az egyik terület sikereit képesek a másikra is konvertálni, és életüket az általuk még ideálisnak tartott kompromisszumok erejével szervezni. Ebbe a csoportba tartoznak azok, akik már korán elhatározták, hogy orvosi pályára lépnek, és munkájukban családjuk, különösen pedig férjeik nagymértékben támogatták őket.
Vizsgálatunk kiindulási alapként szolgálhat további, hasonló jellegű kutatások folytatásához. A szerepkonfliktus-probléma részletesebb elemzése, szándékaink szerint, a fiatal orvosnőkre kell, hogy fókuszáljon, mert feltételezésünk szerint az ő esetükben a legbonyolultabb a helyzet: gondoljunk a képzés kitolódására, a társadalmi-politikai viszonyok módosulására vagy akár a munkaerő-piaci változásokra. Feltételezzük, hogy az orvosi hivatás talán legnehezebb szakasza a pályakezdés, amelyet a szakmai, financiális problémák mellett a családalapítás nehézségei is végigkísérnek (14).

Irodalom:

  1. Molnár L, Mezey M. Az orvosok megbetegedéséről és halandóságáról. Lege Artis Medicinae 1991;1(8–11):524-8., 640-4, 966-70.
  1. Levey RE. Sources of stress for residents and recommendations for programs to assist them. Academic Medicine 2001;76(2):142-50.

LAM 2003;13(2):159-64.
ORVOSI SZOCIOLÓGIA

http://www.elitmed.hu/ilam/hirvilag/szerepkonfliktusok_az_orvosnoi_hivatasban-1966/