Orvostanhallgató, mint gyógyszer?

Két budapesti orvostanhallgató remek ötlettel keresett meg bennünket. Úgy tapasztalták, hogy sok esetben nemcsak a gyógyszerek és a kezelések azok, amelyek javítják a betegek állapotát, hanem a pozitív odafordulás, a meghallgatás és esetleg a közös időtöltés. Arra gondoltak, hogy a hosszú, unalmas kórházi délutánokon és főként estéken –amikor se látogatók, se vizsgálatok már nincsenek – programokat szerveznének a bent fekvőknek. Például filmvetítést, zenehallgatást vagy akár felolvasást. A gyerekkórházi tapasztalatok (bohócdoktorok!) azt mutatják, hogy a terápiás hatás egyértelmű, itt az idő tehát, hogy a felnőtteket is „kezelésbe vegyük…”

Ehhez kérünk most Tőletek egy kis segítséget: olyan orvosnőket/orvosokat esetleg osztályokat keresünk, akik szívesen bekapcsolódnának a programba, segítenék hallgatóinkat az első programok elindításában. Természetesen várjuk Budapestről és vidékről a lelkes orvostanhallgatókat és a programhoz kapcsolódó mindenféle ötleteket!!!

Egy kis ízelítő a „ Küldetésnyilatkozatból”:

„Orvostanhallgató barátaimmal elhatároztuk, hogy erőnktől függően szeretnénk néhány olyan dolgot meghonosítani a kórházban, ami a testi gyógyulás mellett a lelket is felüdíti, illetve eltereli figyelmét a betegségéből adódó vagy az élete más területeit érintő nehézségeiről.

Hisszük, hogy a gyógyulás sokkal gyorsabb és teljesebb lehet, ha a kórházi ellátásban megjelenik egy olyan plusz faktor, amire az erejük teljességével dolgozó kórházi segítők idejéből már nem telik.

Hisszük, hogy jó szándékkal és egy kis leleményességgel sokat tehetünk Önökért és egymásért. Gondoltuk, hogy ha nem is vagyunk profi szakemberek, és a rendelkezésünkre álló források is szűkösek, mégis kell létezniük olyan lehetőségeknek, amelyek megtalálásához és megvalósításához elegendő a lelkesedésünk.

„Sokszor látunk betegeket tétlenül, unatkozva feküdni a délutáni/ esti órákban. Ilyenkor már nem nagyon történnek vizsgálatok, néha jönnek ugyan látogatók, de legtöbbször csak egyedül fekszenek gondolataikba mélyedve.

Az jutott eszünkbe, hogy miért is ne csinálhatnánk nekik valami programot erre az időszakra. Eszünkbe jutott, hogy vetíthetnénk szép, lélekemelő filmeket, felolvashatnánk az idősebb betegeknek, akiknek már nehezükre esik az olvasás, illetve szívesen beszélgetnénk velük bármiről, amihez kedvük van. Ez orvosi szempontból is hasznos lehetne, hiszen ilyenkor, amikor több idő van a betegek meghallgatására, kiderülhetnek olyan információk is, amik a korlátozott időtartamú betegfelvételkor, első orvos-beteg találkozásokkor nem tűnnek relevánsnak.”

„Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.”

Teréz anya

Aki bármilyen építő jellegű ötlettel tudna szolgálni, vagy csatlakozni szeretne hozzánk, írjon nekünk bátran!
Juhász Ágnes juhaszagi91@gmail.com és Kulin Dániel: kulindaniel@gmail.com