Aki részmunkaidőben dolgozik, az nem is igazi orvos…?

1. Egy amerikai orvosnő blogger tette fel a minap ezt az igen furcsa kérdést. Tíz pontban gyűjtötte össze személyes érveit, miért nem szeretne/nem tudna teljes munkaidőben dolgozni. Lássuk, hogyan is hangzik a részmunkaidős gyógyító 10 pontos vallomása!
2. Vagy én, vagy a gyerekeim állandóan betegek vagyunk… az óvoda nem kíméli a szülőket sem.
3. Nincsen olyan segítségem, akit „riasztani tudnék”, ha hirtelen szólnak az oviból, hogy belázasodott valamelyik gyerek, és azonnal érte kell menni. Igazából nincs olyan bébiszitter sem, aki bármikor ugrásra készen várná az esetleges telefonokat…
4. A munkaidő sosem 8 óra. Ha például beesik a rendelés vége előtt 10 perccel egy sürgős eset, nem érek oda az oviba zárásig. Miért nincs normális óvodai szolgáltatás legalább19.00 óráig?
5. Nem szeretnék hétvégén dolgozni. Tudom, luxus, de szeretnék a családommal pihenni a hét legalább 2 napján.
6. Amikor azt érzem, hogy összecsapnak a fejem felett a teendők, idegessé és frusztrálttá válok, szeretnék mindenhol helytállni, de nem megy. Nagyon rossz érzés.
7. Amikor pedig stresszes vagyok, elviselhetetlen leszek, például hülyeségekért kiabálok a gyerekeimmel, vagy összebalhézom a férjemmel.
8. Nem bírom az éjszakázást. A gyerekek sírására felkelni még csak-csak, na de ha megszólal a csipogóm…
9. Igen, nehezen bírom a fizikai megterhelést, a 10 órás meneteket a kórházban. Nem, ezt tényleg nem gondoltam végig, amikor ezt a hivatást választottam.
10. Vessetek a mókusok elé, de sok minden örömet okoz, ami nem orvoslás és nem család. Például egy mozi vagy egy kis torna…
11. Azt hiszem, nem vagyok ’A’ típusú személyiség: elfogadom a tökéletlenségemet és a korlátaimat.
12. + Mindez azt jelenti, hogy nem vagyok jó orvos? Vagy csak szembe merek nézni a lehetőségeimmel és levonni a konzekvenciákat?
13. Ti mit gondoltok minderről?